Emily Gray egy tipikus amerikai lány, aki családjával San Diegóban él és most kezdi gimis éveit a Philips Leeward Gimnáziumban. Az első napnak nagy izgalommal indult, az ébresztőre egyből kipattant, reggelijét gyorsan megette és indult a suliba. Ahogy közeledett egyre nagyobb izgalom lett úrrá rajta. Szép lassan haladt az új iskola ajtó felé, az új osztálya felé egy új folyosón egy új épületben egy új terem felé.. a terembe belépve az ablak mellett az 5. padban megpillantott egy szimpatikus lány, s odament hozzá:

- Helló, Emily vagyok! Leülheted?- kérdezte határozottan.
- Nyugodtan, én Anne vagyok.
Beszélgetésük kezdete előtt hirtelen megszólalt a csengő, ami az óra kezdetét jelentette.
Hamarosan belépett az ajtón egy 30-as éveiben járó hölgy, aki bezárta maga mögött az ajtót és „Jó reggelt” kívánt az osztálynak. A tanárnőnek szép barna göndör haja volt hozzá illő barna szempárral, és egy türkiz kék ruhát viselt. Ő lesz a következő négy évben Emily osztályfőnöke. Ezt látván az osztályban mindenki felpattant a helyéről és egyszerre zengték:
- Jó reggelt Carmen Feldspar tanárnő!
Intett a kezével és helyet foglaltak. Eleinte idegenkedtek egymástól, de voltak páran, akik már ismerték egymást. Az órán mindenki bemutatkozott és elmondta hol tanult ezelőtt. Feldspar tanárnő ismertette az órarendjüket és tanáraik nevét is. Az óra utáni szünetben néhányan a teremben maradtad, de elég sokan a folyosókon beszélgettek ismerőseikkel. az első nap minden órán be kellett mutatkozniuk. Emily és Anne egész nap együtt volt, s együtt is ebédeltek közben megbeszélték a nap eseményeit:
- Az osztályunk olyan, mintha már ezer éve együtt lennénk- kezdte Emily-pedig ez még csak az első nap! Emily ennek nagyon örült, hisz így egyszerűbben meg tudják majd ismerni egymást.
- Igen-értett egyet Anne- ezt én is észre vettem és szerintem ez nagyon jó.
- Szerintem is!- Emily hirtelen témát váltott- A földrajz óránk hihetetlenül jó volt. Ruddle tanár úr egyszerűen pompásan adja elő az anyagot!
- Nekem is tetszett, de Stratton tanárnő óráján jobban éreztem magam- jut szóhoz Anne- hogy tud ilyen könnyedén beszélni spanyolul..Elbűvölő! Nem gondolod?!
- Igen, az ő órája is jó volt. – Emily megint hirtelen váltott témát- Ki lehet az a srác?
- Hol?- kérdezte Anne értetlenül.
- Ott- magyarázta Emily nem feltűnően- a szemközti asztalnál.
Anne nem túlészrevehetően hátrafordult és szemügyre vette az asztalukat. Három fiú és egy lány ült ott.
- Em, mégis melyikre gondolsz?
- A szőke hajúra- magyarázta Emily- aki majdnem velem szembe ül.
Anne miután felmérte a fiút, véleményt nyilvánított:
- Nem is tudom hol kezdjem Emily. Kedvesnek tűnik, de nem az a tipikus szép fiú, akiért a lányok odavannak.
Emilynek ekkor eszébe jutott a nyáron kapott jósnő jóslata.. „Neked nem a szép fiúk tetszenek, téged a belső és a szemmel nem látható szépségek érdekelnek…” Míg Emily ezen gondolkozott nem vette észre, hogy egyfolytában a srácot bámulja. Csak akkor kapott észbe, amikor barátnője erősebben megbökte, hogy figyeljen oda mit csinál, mert kiborítja a kóláját. De mire Em észbe kapott a fél pohár üdítő a felsőjén kötött ki. Anne és a gondolkozásból feleszmélt Emily nagyot ugrottak ijedtükben. Az ebédlőben mindenki hangos nevetésben tör ki. Emily szétnézett, s mire tekintete a titokzatos srác asztalához ért látta, hogy a barátai is dőlnek a nevetéstől, de.. de ő nem. A nézéséből együttérzést és segíteni akarást olvasott ki Em. Az asztal fölött Anne átnyújtott egy szalvétát barátnőjének, hogy törölje le magáról a ragacsos üdítőt. Az egyik szomszéd asztaltól felállt egy lány és adott Em-nek egy szalvétát:
- Tessék! Nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
- Köszi! Emily vagyok- a kezét a lány felé nyújtotta, de a kólától ragadt, így inkább visszavette és mentegetőzni kezdett- ha te is ragadni szeretnél megfoghatod!
- Kris- nevetve folytatta- most inkább kihagyom,de holnap esetleg kipróbálom.
- Ő- mutatott a törölgető barátnőjére- a barátnőm, Anne.
- Szia, Kris vagyok!
- Helló! van még egy szalvétád?
Mindhármuk arcán egy kisebb mosoly jelent meg, aztán Kris elvett még egy szalvétát az asztalról, ahol csak egy tálca volt.
- Miért ülsz egyedül?- érdeklődött Emily- Hol vannak az osztálytársaid?
- Az első napon nem örvendtem nagy népszerűségnek.
- Ülj át hozzánk- ajánlotta fel Em és kétségbeesetten pillantott az asztalra,a mi úszott a Kóla-tengerben- vagy, ha nem zavarunk, inkább mi ülnénk át az asztalodhoz.
Emily magyarázatként az asztal felé biccentett, Kris pedig egy halk nevetéssel nyugtázta a dolgot. A másik asztalnál beszélgetés és nevetés közben megebédeltek. Emily időközben szomorúan vette észre, hogy az asztalnál, ahol a fiúk és a lány ült már nem ül senki, üresen áll. Az épületből kilépve Krist már várta az apukája kocsival. Elköszönt a lányoktól és a fekete kocsihoz futott, aminek az ablakai sötétítettek voltak. Anne és Emily egyfelé indultak és útközben beszélgettek az ebédlőben történtekről:
- Anne, hogy láttad Mr. Titokzatost,a mikor kiborítottam a kólámat?
Emily érdeklődve nézte barátnője gondolkozó arcát.
- Em, meg kell mondanom őszintén, hogy nem nagyon figyeltem. - magyarázkodott Anne- El voltam foglalva, hogy feltöröljem a kóládat, - Emily bocsánatkérően nézett barátnőjére, aki folytatta- de mielőtt kiöntötted az üdítődet nagyon elgondolkoztál valamin.
- Igen- ismerte el Emily- a nyáron történtekről gondolkoztam.
- Mi történt nyáron?
Emily mély lélegzetet vett és belekezdett:
- Voltam egy fesztiválom, ahol jósolt nekem egy jósnő és a következő állt a jóslatba: „Neked nem a szép fiúk tetszenek, téged a belső és a szemmel nem látható szépségek érdekelnek…”- Anne csodálkozva nézett barátnőjére, aki folytatta-, és amikor azt mondtad, hogy ő „nem az a tipikus szép fiú” akkor ez jutott eszembe- Emily folytatni akarta, de valami miatt nem tette.
Anne kérdezgetni kezdte barátnőjét
- És a jóslat beigazolódni látszik?
- Nem tudom.
- Ennek még folytatása is van, igaz?
- Minek?
- Nem hiszem, hogy a nyári kalandok itt véget értek.
- Mire gondolsz, Anne?
- Emily, nem akarok semmit mondani addig míg nem állt össze az elképzelésem.
- De, ha meg lesz elmondod, igaz?
- Persze, Em!
Elérkeztek a St. Sarah és a Dock Street sarkára, ahol Anne bekanyarodott és megbeszélték, hogy holnap reggel együtt mennek suliba.
Mikor Emily haza ért nővére, Claire már az ebédlőasztalnál ült és az egyik magazinját olvasta miközben csokis kekszet evett.
Claire Gray, Emily nővérem és a St. Adamsbe jár. Gyönyörű szőke haja van és még annál is szebb zöld szeme. Claire az Adams felfedezett csillaga, hisz akármilyen műsort készítenek Claire tutira szerepel benne. Vagy a főszerep az ő vagy valami nagyon fontos és egyedülálló szerep jut neki, amit pompásan elő is ad. Ha színpadon van mindig tündököl. Egy pillanatra felnézett a Snpped!-ból, amikor nem találta a kekszes tálat és észrevette húgát miközben a szokásos délutáni kakaóját készítette és megkérdezte:
- Na, milyen volt az első napod a Leeward-ba?- Em megfordult és a felsőjén ott virított a kóla folt, amit nem sikerült teljesen eltűntetni az ebédlőben- És mi az a folt a felsődön?
- Az ebédes kólám fele, de ezt a balesetet leszámítva a napom elég jó volt.
- De mégis milyen baleset?- értetlenkedett Claire.
- A kólám és közben egy kis nézeteltérés történt az ebédlőben.
Aztán leült nővérem mellé és elmesélte neki, hogy mi is történt ebéd közben az első napon. De gondoljátok, hogy Mr. Titokzatost is elmondta, még csak meg sem említette.
Miután elmesélte a nap bukását felment a szobájába, felvett egy tiszta pólót és el kezdett pakolgatni az asztalán, hogy legyen helye a könyveinek és füzeteinek. Közben megtalálta a nyári jóslatot és elolvasta még egyszer, pedig már kívülről tudta a szöveget. Nehezen elkezdett tanulni és annyira belemerült még abba a csöppnyi kis házi feladatba, hogy észre sem vette, hogy időközben hazaértek a szülei és eljött a vacsora ideje. A Gray család számára a vacsoraszent és sérthetetlen, mert legalább este, vacsora közben legyen együtt a család. A vacsora közben mindenki az első napról faggatta Emilyt, aki mindent elmesélt úgy, hogy ne hagyjon ki semmit nehogy vissza tudjanak kérdezni. Persze Mr. Titokzatost és a kóla ügyet most nem említette. A vacsora után nem talált semmi nézhetőt a TV-ben, ezért felment a szobájába, magára zárta az ajtót és a kedvenc bandájának az albuma mellett, az ágyon feküdve gondolkozott a srácról, akit az ebédlőben látott. egy idő múlva már nem akart az egész ebédlős dologra gondolni, de akármire gondolt mindig visszajutott az ebédlőben történtekre. Emily, az idő múlásával és a „nem gondolok az ebédlőben történtekre” szöveggel elaludt.
Másnap reggel a megbeszéltek szerint 7:15-kor találkozott Anne-nel és együtt mentek suliba.
- Szia!- üdvözölte barátnőjét Anne- Mi újság?
- Szia! Egész este az első napom volt a téma- mesélte Em- Veled mi újság? Mi volt otthon?
- Körülbelül nálunk is. Vacsora közben tettem egy kirándulás a Kérdés-zuhataghoz.
- Uhh.. Én egyszerűen mindent elmondtam úgy, hogy ne tudjanak visszakérdezni- huncut mosoly jelent meg Emily arcán.
- Mindent elmondtál?- kérdezett vissza Anne- A kólát és a srácot a szemközti asztalnál is?
- Nem, azokat nem. Semmit nem tudok arról a srácról. Ha bármit mondtam volna, akkor azt hinnék, hogy tetszik.
- Igaz, hogy nem tudsz róla semmit. De tetszik. Nem?
- Nem tudom- adott bizonytalan választ Em.
Csengetés előtt pár perccel értek be a suliba. Gyorsan megkeresték a termet, ahol órájuk lesz, lepakoltak és csengettek is. A napot földrajz órával kezdték. A lányok legnagyobb meglepetésére Ruddle tanár úr épp egy olyan poént sütött el, ami nagyon hasonlított a tegnap történtekre. A poén után és a csengő szó után Emily és Anne egyből összesúgtak, hisz ezt nem hagyhatták szó nélkül, legalább egymás között nem.
- Anne, hallottad azt a poént?- hitetlenkedett Em- Honnan tudja, hisz ott sem volt!
- Biztos valamelyik tanár mesélte neki- próbálta nyugtatni Anne barátnőjét.
- Valami más van ebben az egész dologban..
- Ugyan Emily! Mi más lenne? Mint mondtam, biztos az egyik tanár látta és ő mondta Ruddle tanár úrnak.
- De Anne! A tanárok még nem ismerhetnek minket név szerint. Ez még csak a második nap.
- Ez igaz. De akkor honnan tudja?
- Nem tudom- Emily sejtelmes pillantást vetett barátnőjére, aki sejtette, hogy mit tervez barátnője-, de kiderítem.